RGA 2010

Gazdasági áttekintés, erdő gazdálkodás

A múltban Szentegyházasfalu( Szentegyháza történelmi részénak neve) fő gazdasági ága az erdőgazdálkodás és mellékfoglalkozásként pedig az állattenyésztés volt. A helyi adottságok határozták meg a gazdálkodás formáját. A faluhoz 7200 hold fenyerdő tartozik és szinte ugyanennyi havasi legelő. Orbán Balázs így ír a gazdaságról:

"A havas alatti falunak határa annyira silány, éghajlata annyira zord, hogy ott a legernyedtlenebb szorgalom mellet is csak zab, árpa, pityóka és kender terem meg, de roppant kiterjedésű, s nagyságban sok német herczegséget felülmúló erdőségeikben a marhatenyésztést igen nagy mérvben űzik, fakészítményekkel, csebrek, kádak, hordó-dongák, épületfák és deszkáikkal bejárják az országot s azzal gabonát cserélve térnek vissza családjaikhoz." A mező- és erdőgazdálkodás főként a sszentegyházesfalviak és a délő lakossága tevékenysége volt. A tömbházlakók kis hányada tartott sertést és néhány szárnyast a város peremén, a tömbházak mögött épített kisméretű ólakban.

A székely falvakra jellemző rendtartás az államosításig gördülékenyen müködött. Az erdők és a legelők a közbirtokosság tulajdonában voltak. Az államosítás miatt a fő gazdasági ág az erdőgazdálkodás lehetőségét kivették a tulajdonos székely ember kezéből. Csupán néhány ember tudta pótólni a család jövedelmét az erdőből. Az erőltetett iparosítással fejlesztett vasipari vállalat foglalkoztatta a lakosság egy részét. A rendszerváltás után lassanként visszakerült az erdő az emberek tulajdonába. Felgyorsult az erdőkitermelés és a fafeldolgozás. Fafeldolgozó és értékesítő vállalkozások létesültek.

Gazdálkodás - Nővénytermesztés, állattenyésztés

A földeket a történelmi időkben az erdőkitermeléssel nyerték és folyamatosan bővítették. A magasabb fekvésű irtásokon legelők keletkeztek.

Sok olyan zöldséget kezdtek el termeszteni, amit addig cserével a piacokról szereztek be. Annak ellenére, hogy a természeti adottságok mostohák voltak ma már Szentegyháza jó eredményeket ért el a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Főleg hagymát, retket, sárgarépát, petrezselymet termesztettek. A kukorica, a káposzta és a paradicsom, már nem bírta elégé ezt az éghajlatot. De megtalálhatók itt a gabonafélék , a takarmányrépa,( egykor a kender ) és a burgonya.

A szegényebb réteg körében elterjedt a gombaszedés, málnaszedés és a fenyőszurok gyűjtés is.

Az ötvenes években megkezdődőt a szövetkezetek létrehozása. Szentegyházát nem vették be e szövetkezetekbe, ezért a termőföldeket nem államosították, de a kötelező beszolgáltatás keményen sújtotta az embereket.

Ezek után a kulák sors számos szentegyházai gazdát érintet. Néha "még abból is kulákot csináltak, akinek nem volt földje". Akinek meg sok volt az kevesebbet íratott be. Akiket kuláknak nyilvánítottak azoknak húst, pityókát stb. kellet, beszolgáltatniuk. Sokszor előfordult, hogy a "beszedők" a nyájból hajtották el a juhokat, a kész deszkát elvitték vagy a frissen csépelt gabonát szekérre rakták.

Az emberek régen a kölcsönösség alapján végezték a gazdasági tevékenységeket. Ez azt jelentette hogy a pityókaszedés ( burgonyabetakarítás), a cséplés, a kapálás,építkezések stb. együtt úgynevezett kalákában végezték.

Főként erős lovakat, igavonásra alkalmas, szarvasmarhákat és juhokat tenyésztenek. Régebben igavonásra ökröket is tenyésztettek. Régen, mivel nem volt kukorica nem nagyon tenyésztettek sertést vagy baromfit. Csak mostanában terjedt el. A gyapjúból és a bőrből ruhát készítettek. Az állatokat saját felhasználásra tenyésztették, de mindig annyit eladtak, hogy pótólják a család kenyerét.

Az évek során a falunak több csordája is volt. Lassan az alátenyésztés megváltozott miután az állatokat le kellet szerződtetni az államnak és beadni. Főleg a juhtenyésztés 2500-rol leeset 1000-re, majd újra emelkedni kezdett.

A kővetkező táblázatban az állatok létszámát láthatja: